Minta-hangoskönyv: hallgass bele egy kész SagaVu-mesébe

De én nem vagyok álmos!

Lili Anyával olvasott az ágyában, és még lapozni akart. A könyvben épp a legizgalmasabb részhez értek, és Lili ujja már a következő oldal sarkán pihent.

— Ideje aludni! — mondta Anya, és homlokon puszilta.

— De olyankor semmit sem csinálok! — tiltakozott Lili, és szorosabban fogta a könyvet.

— Álmodhatsz valami különlegeset. Jó éjszakát! — felelte Anya, majd leoltotta a villanyt.

— Jó éjszakát! — mormolta Lili a sötétbe, és a plafont bámulta. Egyáltalán nem érezte magát álmosnak.

Szundi

Alig csukódott be az ajtó, a párnán fény derengett. Puha, barackszínű ragyogás volt, és a közepéből bolyhos manó bújt elő, kék hálósipkával a fején.

— Szundi vagyok. Kapaszkodj belém! — szólt Szundi, és nyújtotta aprócska karját.

— Hiszen akkora vagy, mint egy zokni! — nevetett Lili.

— Jogos! — kuncogott Szundi.

Csettintett egyet, és abban a pillanatban mindketten aprócskává változtak. Lili álombeli mása elámulva látta önmagát az ágyban aludni: a saját feje olyan nagy volt, mint egy hegy. Aztán Szundi megfogta a kezét, és berepültek a fejébe.

Az agy éjszakai műszakja

Az irányítóterem lámpái szelíden világítottak. Íves pultok, kerek jelzőfények és nagy képernyők vették körbe a középen álló széket.

— Lili elaludt, indulhat a műszak! — vezényelt Agy Kapitány, és kabátja ujjával a képernyők felé intett.

— Az agyam nem kapcsol ki? — ámult Lili.

— Nem bizony! — felelte Szundi. — Éjjel is dolgozik, csak másképp.

A képernyők szívverést, légzést és testhőt mutattak: apró vonalak hullámoztak rajtuk nyugodt ütemben. Lili egyszer csak felhőn lebegett, aztán párnába süppedt, majd lassan sodródó álombuborékok közé került.

— Könnyebb, mélyebb és sok álommal járó alvási szakaszokon haladunk át, éjjel többször is — mesélte Szundi, miközben a buborékok közt röpködött.

A test éjszakai szervize

Szundi egy kerek ajtón át műhelybe nyitott. Szerelők dolgoztak az izmok mellett, csavarhúzóval és olajozóval a kezükben, mások egy nagy, „Akkumulátor” feliratú telepet töltöttek, amelynek csíkjai egymás után gyúltak ki.

— Mit csinálnak? — kérdezte Lili.

— Karbantartanak! Alvás közben a tested pihen és megújul, és az alvás a növekedést is segíti — felelte Szundi.

Lili erre rögtön a falra szerelt mérőléchez állt, és elképzelte, hogy reggelre óriásként áttöri a plafont.

— Ekkora leszek reggelre? — ámult Lili.

— Azért ennyire nem gyorsan! — nevetett Szundi, mire az óriáskép szertefoszlott, és Lili megint pontosan akkora volt, mint előtte.

Az emlékek raktára

A következő ajtó mögött tágas raktár nyílt, széles fapolcokkal. Az emlékkoboldok „Iskola”, „Biciklizés” és „Hol hagytam a zoknimat?” feliratú dobozokat cipeltek, és szorgosan topogtak a polcok között.

— Ennek hol a helye? — töprengett az egyik emlékkobold a zoknis dobozzal, és forgatta jobbra-balra.

Lili felkacagott. Közben a „Szorzótábla” feliratú doboz szépen a polcra került.

— Az agyad feldolgozza a nap eseményeit, és megerősíti a tanultakat — mondta Szundi.

— Akkor dolgozat előtt sem jó egész éjjel tanulni? — kérdezte Lili.

— Bizony, aludni is kell — felelte Szundi.

Egy kobold húsz dobozt ejtett puhán egymásra, és a torony imbolyogva, de megállt.

— Többé-kevésbé rend van! — jelentette az emlékkobold büszkén.

Az álomgyár

A csillogó ajtón túl már nem volt se fal, se padló, csak pasztellszínű felhőszigetek. Az egyiken elefánt görkorcsolyázott, fölötte esernyős hal repült, Lili iskolapadjánál pedig egy szürke csíkos macska állt bordó mellényben.

— A dolgozat témája: tonhalkonzerv! — jelentette Macskatanár ünnepélyesen.

— Mi folyik itt? — nevetett Lili.

— Álmodsz! Több alvási szakaszban álmodhatunk; az élénk, mesés álmok gyakran a REM-alváshoz kapcsolódnak — felelte Szundi.

A repülő fogkefe

Az álom egyre kavargott. Lili egyszer csak űrhajóban ült, aztán banánjelmezben táncolt egy csillag tetején, majd egy mentazöld sárkány hátán repült a felhők fölött.

— Miért ilyen furcsa minden? — kérdezte Lili, és belekapaszkodott a sárkány nyakába.

— Az agyad emlékeket, érzéseket és képzeletet kapcsol össze — felelte Szundi a szélben.

Ekkor óriás fogkefe eredt utánuk, sörtéi csak úgy suhogtak.

— Ezt miből rakta össze? — kiáltotta Lili.

— Ne kérdezz, fuss! — kacagott Szundi, és a sárkány nagyot lendített a szárnyán.

Az elillanó álom

Lili felriadt. Az ágyában feküdt, és a feje fölött az álombuborékja lassan halványodott.

— Sárkány volt, vagy szendvics? Hová lett? — kérdezte Lili, amikor a buborék halkan elpukkant.

— Az álom emléke elillanhat, ha később ébredünk, vagy másra figyelünk — felelte Szundi.

— Gyorsan leírhatom? — kérdezte Lili.

— Jó módszer lehet — bólintott Szundi.

Lili felkapott egy ceruzát és egy papírt az éjjeliszekrényről, és felírta: „Sárkány, banán, repülő fogkefe.”

— Ezt reggel nehéz lesz megmagyarázni! — nevetett Lili, és visszabújt a takaró alá.

A nyűgös reggel

Reggel Lili kócosan, nehéz szemhéjjal ült a konyhában. Az óra ketyegett a falon, és a nap besütött az ablakon, de Lili ezt egyáltalán nem találta kedvesnek.

— Jó reggelt! — köszönt Anya, és tányért tett elé.

— Mi jó van benne? — morogta Lili, majd a müzlit a tál mellé öntötte az asztalra.

Ekkor Agy Kapitány támolygott elő egy „Alvás” feliratú bögrével a kezében, ferdén álló sapkával.

— Mit is akartam mondani? — töprengett Agy Kapitány, és megállt a konyha közepén.

— Üdv Kevésalvásországban! Fáradtan nehezebb figyelni és tanulni — mondta Szundi Lili fülébe.

Könnyzápor

Lili feje fölött egy buborék jelent meg, és benne összedőlt az a torony, amit az ebédlőasztalon épített. Kipihenten csak vállat vont volna rajta, most azonban kibuggyantak a könnyei.

— Elegem van! — kiáltotta Lili, és az asztalra borult.

Szundi gyorsan kinyitott egy apró esernyőt a könnyzáporban, és türelmesen várt.

— Az érzéseinket is nehezebb szabályozni, ha keveset aludtunk — mondta Szundi halkan.

Újra az ágyban

Este Lili magától bújt be az ágyba. Az „Álmaim” feliratú füzetet ceruzástul az ágya mellé tette, hogy reggel rögtön kéznél legyen.

— A testem pihen, az agyam dolgozik — mondta Lili, mintha csak leckét mondana fel.

— Az emlékeid rendeződnek, álmodhatsz, és feltöltődsz holnapra — felelte Szundi.

— Sok dolgom lesz éjjel! — ásította Lili, majd lehunyta a szemét, és elaludt.

Jó éjszakát, Lili!

Újra sárkányon repült, a csillagok között; mellette banánjelmezes Agy Kapitány szállt, és vidáman integetett.

— Minden rendszer működik! Kivéve ezt! — kiáltotta Agy Kapitány a mögöttük suhanó fogkefére.

Nevetve rebbentek odébb együtt. Szundi még visszaintett nekik, majd elröppent a csillagos ég felé.

A szobában Lili békésen aludt; fölötte egy álombuborékban kergetőzött a sárkány és a fogkefe, és ezúttal senki sem akart felébredni.